Nemes hazugság

Húú... még sosem írtam blogot...azt sem tudom, hogy hogyan kezdjem, ezért elmondom mi van velem manapság. Mostanában eléggé szarok a napjaim és ezen sokat gondolkodtam, hogy miért is van,... de ahogy gondolkodtam (mert én olyat is tudok ám) rájöttem, hogy tök mind1, hogy mit hiszek miért van, mert ugyan olyan szar lesz...sőt szarabb mert rágódom rajta, hogy húú most mit csináljak, hogyan oldjam meg blablabalaaa... ami megtörtént azon már úgysem változtathatok, de ha mégis változtatok, akkor az már nem az igazi és ezt legbelül úgyis tudom. Mindennek megvan az oka, hogy miért tesszük...ha rágódom, akkor csak szar kedvem lesz, és akkor is ugyan úgy megvan a baj, mintha nem törődöm vele(és a legjobb dolgok mindig a baj után jönnek:) ). De ha hagyom, akkor legalább elhitetem magammal, hogy nem vagyok szomorú.(Ez most nem azt jelenti, hogy bármit csinálok le**arom, akármilyen erkölcstelen vagy beteges, hanem hogyha normálisan élem az életem, de van egy-két baki benne akkor ezt megoldhatom azzal, hogy nem veszek róla tudomást).Amúgy én is mindig ba**tatom magamban a másikat, ha olyat mond, vagy olyat csinál ami nekem nem jön be, de ha beleképzelem magam a másik helyzetébe, akkor lehet h énis ugyan ezt csináltam volna és ez annyira érthetetlen...miért alkotunk negatív véleményt a másikról, ha mi sem vagyunk jobbak mint ő? Erre a kérdésre még nem találtam választ, de ha valakinek van ötlete akkor ossza meg velem.Sokat szoktam gondolkodni, amikor irodalmat tanulok... eleinte arra gondoltam, hogy minek kell azt megtanulni, hogy valamikor valaki mire gondolt... lesza*tam, nem érdekelt mert kb. annyit jelentett számomra, hogy ha felelek akkor majd nem kapok 1-est, ha elmondom amit leírtam, de mostanában már gondolkodom is azon, hogy vajon mit akart mondani az adott költő és minek írt, ki veszi rá magát, h leüljön és nyilvánosságra hozza a gondolatait mindenféle rím meg alliteráció stb.-vel felpakolva...önnyugtatás, szerelem, megélhetés...minek?... de lehet h most hülyének néztek, de komolyan megnyugtat a tény, hogy nem csak nekem egy elcseszett szar az életem és nem csak ebben a korban szar élni hanem mindegyik kor egy fos, csak van aki tesz is ellene... mindenkinek ezt kellene/kell tennie (megnyugtatnia önmagát), nem pedig mindig sajnáltatnia magát, meg remegni a stressztől, meg nyugtatózni ezrével, meg seggrészegre innia magát....stb. (ezt csak általánosságba mondom, h ezt szokták az emberek ált. ha ki vannak bukva).Nem tudom, hogy létezik-e ilyen, de ha nem akkor valami újat alkottam, mégpedig a leszarás filozófiáját. :D Nem rég gondoltam erre, hogy mi lenne ha most leszarnám, hogy összevesztem X-szel és hagynám őt, hogy hadd csináljon amit akar (nem haragszom rá, csak jókat gondolok róla, a megsértődés oka meg sem történt), és meg kell mondanom ezzel a kijelentésemmel már jobban érztem magam.A jókedvem meg is látszott és a baj is megoldódott, hisz kibékültem a barátnőmmel és még gyomorfekélyt sem kaptam.:D:D Ez csak egy példa volt a sok közül, amit le**artam/le**arok és jobban érzem magam. Azt mondom, hogy ha elhitetem magammal, hogy boldog vagyok, akkor az is vagyok és akkor nem az van az arcomon, hogy hagyál békén vagy lerúglak, hanem az, hogy nem egy búval ba**ott kretén vagyok, és akkor az emberek is máshogy bánnak velem (pl. a bnőim) és ha mások kedvesek, akkor énis kedves vagyok és akkor ez az egész nem egy hazugság, hanem télleg szívből jön és már nincs szükség az "önámításra". Ez az én életfilozófiám, de üss le ha tévedek!:D:D:D Bátran ajnlom mindenkinek! :)